- Már megint? - Namjoon fáradtan dörzsölte meg az
orrnyergét, miközben az ajtóba kapaszkodva sóhajtott egy hatalmasat. Már meg
sem lepődöm a reakcióján, egyszerűen félretolom gyengéden a csípőjénél, majd
belépek a házába két telepakolt táskával.
- Ne mondj semmit. - motyogtam az orrom alatt miközben a már
jól ismert házon keresztül léptem, egyenesen a nappaliba. Letettem a kanapé
mellé a táskáimat, majd leültem az ülőalkalmatosságra. Namjoon bezárva a
bejárati ajtót utánam baktatott, de nem ült le mellém. - Unom már.
- Nem csodálom, ott kellene hagynod. - ásított egy nagyot,
majd hajába túrva végigmért- Megint rajta kaptad valakivel?
- Igen! Hyungwoonnal. - a díszpárnát elhelyeztem a kanapé
egyik végéhez, majd a ráterített pokrócot kiráztam, és elfeküdve magamra
terítettem. Készen álltam az alvásra.
- Taehyung. Figyelj, értékelem, hogy ennyire jó barátnak
tartasz, de hajnali fél három van. Tudom, hogy már szinte otthonként tekintesz
a lakásomra, de nekem is van életem.
Kérdőn vontam fel a szemöldökömet homlokom közepéig. Egy
ideig csendben néztem, mire végre leesett mire is szeretne kilyukadni. Azonnal
ülőhelyzetbe vágtam magam.
- Itt van?! - Halvány mosoly jelent meg az arcán, ezzel
igazolva feltevésem. - Oh, ne már Namjoon. Pont ma?
- Igen. Ma, és éppen fent aludtunk volna, mikor csengettél.
Ajkamba haraptam, és úgy néztem le a táskáimra. Nem akartam
visszamenni hozzá. Főleg nem úgy, hogy az én ágyamba hempergőzik egy másik
pasival.
- Csendben leszek. - vezettem felé ártatlan pillantásom,
remélve, hogy meggyőzöm ezzel. - Komolyan. Nem fogok zavarni.
- Utolsó ilyen eset. Ha gáz van hívj fel inkább. Most már
bármikor megeshet, hogy itt alszik Seokjin.
- Oké-oké, felfogtam. - dőltem vissza a kényelmesnek nem
mondható kanapéra, amit lassan sajátomnak titulálhatok, annyit alszom rajta.
- Ha éhes vagy, van kaja a hűtőben. - indult meg az emeletre
vezető lépcsősor felé - Jin csinálta.
- Kösz Nam, te vagy a legjobb!
- Tudom. - hintett felém egy mindent tudó mosolyt, majd
lassan eltűnt a nappaliból.
Hallottam, ahogy bezáródik az emeleten az ajtaja. Kis
motoszkálás után, viszont elcsendesedett minden. Hajnali három felé közeledett
az idő és az egyetlen egy hang, ami megzavarta gondolataimat az a falióra
kattogása volt.
Ismét itt voltam. Legjobb barátom otthonában és ismételten a
kanapén próbáltam nyugovóra térni. Az utóbbi időben ez sajnos egyre többször
fordult elő, mivel barátnőmmel az elmúlt időszakban eléggé megromlott a
kapcsolatom. Első szerelmem, így minden erőfeszítést megteszek azért, hogy rendbe
szedjem a már széteső kapcsolatunkat. Nem első alkalom volt, hogy rajtakaptam
mással, de az első volt, hogy a saját közös lakásunkban tette volna ezt. Nagyon
fájt, mégis tudtam, hogy ennek nincs már szép jövője. A folyamatos viták, és
nézeteltérések megteszik a hatásukat. Egyre messzebb és messzebb érzem magam
tőle, illetve a már három éves kapcsolatunk vége elég gyorsan közeledni
látszik.
Idegesen fordultam a hátamra, és néztem mereven a plafont.
Reméltem, hogy ha azt a kis foltot nézem, amit még én csináltam egy
pezsgőskupakkal, akkor hamar el fogok tudni aludni, de ez nem így lett.
Gondolataim fokozatosan sorakoztak fel egymás mellett, én pedig sorra vetettem
el magamban a kapcsolat-megmentő ötleteimet. Akármennyire is szerettem volna
lábra állítani ezt a helyzetet, be kellett végre lássam magamnak, hogy nem
lehet. Az egyetem a héten elkezdődik, így a nyári szünetnek is vége szakad.
Semmi kedvem nem volt a második évet megkezdeni, hiszen nem volt szükségem még
a vizsgák és a többi diák miatt lévő stresszre. Amit a legjobban szerettem
volna, az Minha karjai között aludni úgy, hogy tudom minden rendben.
- Aish! - vágódtam megint ülőhelyzetbe, és túrtam idegesen a
hajamba. - Nem tudom így aludni. - morogtam az orrom alatt, majd lerántva
magamról a plédet felkeltem a kanapéról. Elindultam a konyha felé, hogy megkóstoljam
annak a híres SeokJin főztjét.
Namjoon már 5 éve a legjobb barátom, és vagy egy éve
folyamatosan Jinről beszél nekem. Minden egyes találkozásunknál elmondja, hogy
mennyire csodálatosnak tartja őt és ezzel együtt milyen elérhetetlennek is.
Bár, amióta megtudta, hogy van esélye a srácnál, minden megváltozott.
Folyamatosan a társaságát kereste eleinte véletlennek beállítva, de végül
felhagyott ezzel és szimplán önmagát adva rákérdezett, hogy volna e kedve
beülni egy helyre és beszélgetni. Ez egy hónapja történt, azóta pedig már
randevúzni is elmentek. Ma pedig úgy néz ki, az a nap van amikor Nam haza
hozza. Én pedig megzavartam ezt az estét. A konyhába lépve egyenesen a hűtőhöz
sétáltam, majd kinyitva azt belenéztem. Elég sok fajta étel sorakozott fel
előttem, és én meg is találtam azt, amit valószínűleg barátom párja készített.
Kivettem a gondosan elcsomagolt ételt, majd a pultra helyeztem. Felkapcsoltam a
nem túl nagy fényt adó neonlámpát és akkor láttam csak meg azt a két üres
borosüveget a pult másik oldalán. Felsóhajtva csóváltam meg a fejem.
Ezek tényleg jó estét terveltek ki egymással. - Mondtam
magamnak, miközben egy pálcát előhalászva nyúltam az ételért, majd helyeztem a
számba. Meglehetősen jó íze volt ezt meg kell hagyni. Namjoon nem tévedett,
mikor azt ecsetelte Jinről, hogy jó szakács.
Miután ettem egy keveset, visszamásztam a kanapéhoz, és
elterültem benne. A fejem zsongott, és a sírás kerülgetett. Nem tudtam, hogyan
kellene megszakítanom azzal a lánnyal a kapcsolatot. Közös lakásban élünk, amit
az együtt töltött évek alatt gondosan be is rendeztünk. Szerencsére addig
kattogott ezen az eszem, míg végül sikerült elaludnom.
Másnap reggel beszélgetésre ébredtem. Halk volt, én mégis
úgy éreztem, mint ha pont a fejem mellett beszélnék meg a világ összes
problémáját. Ösztönösen húztam fejemre a takarót, remélve, hogy ezzel
megszüntethetem a hangoskodást.
- Szép próbálkozás Taehyung, de nem fog beválni! – és már
repült is rólam le a takaró. A hideg kirázott a hirtelen hőmérsékletváltozásra,
mire összehúztam magam és elmorogtam magam nemtetszésem jeléül. – Illene
bemutatkozni.
- Adj még öt percet. – morogtam miközben a párnát nyomtam
bele az arcomba, de pár pillanattal később annak is nyoma veszett arcom elől –
Oké, értem. – Komótosan ültem fel, de szemem még nem nyitottam ki. Álmos
voltam, nagyon is. – Mennyi az idő?
- Reggel nyolc.
- Mi van? – azonnal kinyitottam a szememet. Namjoon előttem
állt kezében a takarómmal és párnámmal. Mellette pedig egy igényesen
felöltözött barna hajú srác. Gondolom ő lesz SeokJin. – Minek keltetek fel
ilyen korán?
- Tae. – Nam arca elkomorodott, amiből arra következtettem,
hogy nem éppen ezt kellene mondanom.
Felsóhajtottam, majd nyújtózva egyet keltem fel a kanapéról.
Hajam ezer felé állt, de nem törődtem vele, csak a kezemet nyújtottam az
ismeretlen srác felé.
- Kim Taehyung. Másodéves hallgató.
Jin elmosolyodva fogadta kezemet, majd megzárta. Keze
érintése meglehetősen puha volt, ami meg is lepett, hogy ennyire finom bőre van
egy fiúnak.
- Kim SeokJin. Harmadéves vagyok, és már sokat hallottam
rólad. Örülök, hogy megismerhetlek!
- Rólam? –ekkor Namjoon felé pillantottam, miközben
elengedtem Jin kezét. Kérdő tekintettel néztem barátomra, de ő csak megvonta a
vállát.
- Néha már az unalmas témákat kellett boncolgatnunk.
- Nagyon vicces. –fújtattam, miközben visszaültem a
kanapéra. – Ennyire unalmas életem lenne?
Namjoon csak vigyorgott rám, elég jól szórakozott a
nyomoromon. Nem csoda, ő már az első megcsalásomnál azt mondta, hogy hagynom
kellene MinHát, de persze ezt én nem tudtam megtenni. Azóta szépen, nyugodtan
végig hallgatja minden panaszomat. Néha megjegyzi, hogy szerinte ez nem jó, és
lépnem kellene, de szerencsére nem erőlteti a dolgot. Pontosan tudja, hogy a
saját fejem után fogok menni akármit is mond nekem.
- Sajnálom, hogy az a lány ennyire kihasznál téged.
Meglepetten néztem Jinre, majd azonnal visszafordultam
Namjoonhoz.
- Elmondtad neki!? – teljesen kikerekedett szemekkel figyeltem,
mire ismételten megvonta a vállát.
- Érdekelte. Elég érdekes sztori.
- Nem így fogalmaznék. –fontam össze magam előtt makacsul a
karomat.
- Na jó. – karolta át Nam újdonsült barátját – Akkor
kikísérlek. – mutatott szabad kezével az ajtó felé, mire Jin csak bólintott
egyet, és megindult Namjoonnal az ajtó felé.
Hallottam, ahogy kinyílik a bejárati ajtó és még beszélnek
egymással. Sosem hittem volna azt, hogy legjobb barátom képes ilyen nyálas
szöveget kiejteni az ajaki között, de most mégis megtette. Megbeszéltek egy
újabb találkozót, majd miután elköszöntek egymástól az ajtó záródott is. Pár
pillanat múlva visszalépett a nappaliba Namjoon.
- Elég udvariatlan voltál most. – panaszkodott miközben
helyet foglalt mellettem.
- Hajnali reggel nyolc óra van. – néztem rá – Te pedig
kivágsz az ágyból. – forgattam meg a
szemeimet. Pontosan tudtam, hogy túlzom, de ezt ő már megszokhatta, mivel
rezzenéstelen arccal méregetett.
- Igyál egy kávét, majd menj haza.
- Komolyan kirúgsz?
- Nem. Nem rúglak. Megkérlek. – sóhajtott fel, majd
hátradőlt a kanapé háttáblájának. – Komolyan Taehyung, tedd már ki MinHa szűrét
a lakásból. Miért te hunyászkodsz meg folyton?
- Én nem teszek semmi ilyesmit. – védekeztem, ám tudtam,
hogy semmi esélyem. Nam felém fordította a fejét.
- Tényleg? Akkor mégis miért állítasz be ide hajnalok
hajnalán?
- Mert nem akarom végignézni, ahogy mással szeretkezik a
saját ágyamban? –próbáltam ironikus lenni. Kérdően figyeltem mire csak egy
újabb sóhaj hagyta el ajkait.
- Automatikusan ki kellett volna vágnod a csávót az utcára.
Kikérni magadnak, hogy mit keres itt a csajoddal. Te pedig, akár egy nyuszi
megfogtad a cuccaid és hozzám rohantál. Nem ilyennek kellene lenned.
Igaza van. Ezt jól tudom. Lesütve a szememet dőltem el én is
pont ugyan úgy, ahogy Namjoon. Tegnap elalvás előtt én is számtalanszor gondoltam
erre, hogy nem így kellett volna viselkedjek.
Miután megittam a kávémat ismét felkaptam a táskáimat és
elindultam egy hatalmas gombóccal a torkomba az otthonom felé. Egész odavezető
úton feszült voltam. Idegesen tördeltem az ujjaimat a buszon és sétálás közben
is az alsó ajkamat harapdáltam. Miután megérkeztem a lakáshoz és a kulcsot
remegő kezekkel helyeztem a zárba kinyitottam az ajtót. Csend honolt a lakásba,
így arra számítottam, hogy még alszanak. Magam is megborzongtam a gondolattól,
hogy ilyen könnyen fogadom el a tényt, hogy barátnőm egy másik férfi mellett
ébred, ráadásul nálam. Letettem a táskáimat, majd egyenesen a hálószoba felé
vettem az irányt. Namjoon szavai voltak a fejembe, így azokból próbáltam erőt
gyűjteni. Kezemet a kilincsre helyezve számoltam vissza háromtól, majd egy mély
levegőt véve benyitottam a szobába.
- Beszédem van veled MinHa! – vágtam rá egyből. Szívem a
torkomba dobogott, gyomrom pedig kavargott.
Szemeim elkerekedtek, ahogy végig néztem a szobán. Az összes
holmija eltűnt. Minden ruhája, könyve és kellékei. A szobában csak az én itt
hagyott ruháim voltak fellelhetőek. Zavarodottan néztem újra és újra végig a
szobán. Hirtelen ötlettől vezérelve siettem a fürdőbe, ahol azonnal a
fürdőszobai szekrény ajtaját tártam szét. A sminkkellékei is eltűntek. Idegesen
léptem ki a nappaliba. A falról minden közös képünk le volt szedve. Akkor
láttam csak meg a hatalmas kartondobozt a nappaliban, amiben minden közös
emlékkel teli fotóink voltak. A világoskék plüssmedve, amit az első randevúnkon
vettem neki. Minden olyan dolog megtalálható volt benne, ami hozzám kötötte őt.
A doboz mellett a dohányzóasztalon pedig egy papír hevert. Tétovázva vettem kezeim
közé, majd emeltem fel, hogy el tudjam olvasni.
„ Taehyung. Elköltöztem, mivel ez a kapcsolat számunkra már
halott, te pedig nem vagy képes ennek véget vetni, így én fogok. Számtalanszor
mondtam, hogy elköltözik és ez a mai napon következik be. Van még pár dolgom,
amiért majd el fogok jönni. A közös holmiijainkat nyugodtan dobd ki a kukába,
nekem semmi sem kell. Sok sikert továbbra is! Puszi; MinHa.”
Elképedve olvastam fel magamban újra és újra a sorokat. Nem
hittem el azt, amit láttam. Tudtam, hogy vége, de sose hittem volna, hogy így
fog végződni. Hajamba túrtam feszülten, miközben leültem a kanapéra. Rengeteg
emlék futott át az agyamon, amit ebben a házban éltem át vele és most minden
semmissé válik.
- Ne feszülj meg ennyire, inkább örülj, hogy ő lépett le.
Így legalább a lakás a tied marad. –Namjoon szavai még ha igazak is voltak,
akkor is fájtak számomra. Fogtam a meleg kávéscsészét, míg ő belekortyolt
sajátjába. A kedvenc kávézónkban ültünk egymással szemben, amit már lassan
törzshelyünknek nevezhetünk.
- Ez rendben van. –néztem fel végre a szemeibe – De egyedül
lakom egy nagy házban. Eddig közösen fizettük a költségeket, most pedig minden
feleződik. Elég sokba fog fájni ez nekem.
- Hát add ki a lakást! Hirdesd meg, hogy lakótársat keresel
és máris meg van oldva a helyzet.
- Ez nem ilyen egyszerű. –sóhajtottam fel – Hogy találok én
embert ilyen hamar?
- Ne feledd, hogy következő héttől elkezdődnek a tanítások.
Elég jó helyen van a lakásod, közel mindenhez. A suli két megállóra van tőled,
ami gyalog alig vesz tizenöt percet igénybe. Közel vannak a boltok, sőt, még én
is. – húzta mosolyra ajkait – Szerinted így sem fogsz találni jelentkezőt?
- Igazad van. – húztam végre kicsit mosolyra számat, majd
belekortyoltam a meleg kávémba.
- Már csak meg kell hirdetned, és hidd el hamar fogsz
találni jelentkezőt. – nyomatékosította szavait, majd közelebb hajolt hozzám,
miközben rákönyökölt az asztalra. – Ha merész vagy akkor csajt is fogadhatsz az
otthonodba!
- Namjoon! –hőköltem hátra azonnal a perverz szavai
hallatán. – Alig egy órája vagyok ténylegesen szingli, hogy tudsz ilyesmire
gondolni?
- Idióta. –nevette el magát- én a kiadó szobádra értettem!
- Oh.
Méregetni kezdtem barátom arcát. Perverz vigyora csak
szélesedett, így biztosra vettem, hogy pontosan jó dologra gondoltam, csupán ő
hárította feltételezésem. Micsoda barát az ilyen?
- Komolyan Taehyung. A legfontosabb most az, hogy találj egy
olyan embert, aki képes veled együtt élni.
Megforgattam a szememet.
- Hagyjuk ezt. Meséld el inkább, hogy hogyan került SeokJin
a lakásodra, mikor pár nappal ezelőtt még azt mesélted, hogy megtörtént az első
csók köztetek.
Nem kellett többet mondanom, mivel Namjoon azonnal mesélni
kezdte az elmúlt nap történéseit kettejük között. Kezdve az első randitól, amit
már vagy háromszor végighallgattam. Még ha tudtam is, hogy mit fog mondani
készségesen hallgattam végig, hiszen addig sem kellett az én jelenlegi
állapotomról beszélni.
Amióta megismertem Namjoont, már tudtam, hogy ő milyen
beállítottságú. Eleinte érdekes volt a közelében tartózkodni, viszont ezt egy
hónap alatt meg tudtam szokni, miután egyenesen a szemembe mondta, hogy én nem
jövök be neki úgy. Ez megnyugtatóan hangzott akkor, de nem volt kizáró ok, hogy
ne barátkozzunk tovább. Akárhányszor gondom volt az évek során ő rá mindig
lehetett számítani. Mellettem volt, segített felkészülni egyes tárgyakra, így
teljesen összekovácsolódtunk. Ott volt mikor MinHa belépett az életembe, és én
is mellette voltam, amikor megismerkedett egy-egy új alakkal. Most történt meg
először, hogy nem voltam ott az elején, amikor Jinről kezdett áradozni, ugyan
is lefoglalt a romló kapcsolatom.
Már aznap, mikor hazaértem neki is láttam megírni a lakótárs
hirdetésem. A lakást kicsit összébb pakoltam, és készítettem a szobákról pár
fotót. Amint elkészültem vele feltettem az internetre pár oldalra, majd vártam.
Nem hittem volna, hogy az első percben már jelentkezni fog valaki, de azért
elég mereven bámultam a képernyőt. Elvégre, a remény hal meg utoljára. A
hirdetésben feltüntettem, hogy azonnal lehet költözni. Az összeget, ami
kicsivel kevesebb volt, mint az egész házra való költség fele, illetve azt,
hogy lányok és fiúk egyaránt költözhetnek. Egy fél óra semmittevés után
meguntam a képernyő bambulását, majd inkább úgy gondoltam lefürdők és önkényesen
felkeresem Namjoont. Újból.
Egy fél óra múlva ismételten Namjoon lakásában foglaltam
helyet a kanapén. Kiszolgálva magam készítettem egy hideg italt, majd
bekapcsoltam az Xboxot, hogy azzal üssem el az időt.
- Öcsémmé kéne, hogy fogadjalak.
- Ezt mondom már én is elég régóta. - mosolyogtam legjobb
barátomra, aki egy rövidnadrágban lehuppant mellém. Kellemes sampon illata
azonnal megcsapott, vizes haja pedig egyértelművé tette, hogy most lépett ki a
zuhany alól. - Jól esett a fürdés?
- Eléggé. - kezébe vette a másik kontrollert, majd rám
pillantott - Állítsd át, hogy ketten tudjunk játszani. - Nem kellett többször
mondania. Azonnal a menü pontba mentem és elindítottam egy új játékot. Egy pár
perc elteltével már teljesen bele voltunk merülve az autóversenyzésbe, mikor
ismét megszólalt. - Feltetted a hirdetést az internetre?
- Aha. - néztem mereven a képernyőt, majd egész testemmel
jobbra fordultam, ahogy a játékban az autóval is. - Még nem hívott senki.
- Mennyit fogsz kérni?
- Kevesebbet, mint a rezsi fele. - motyogtam. Cseppet sem
érdekelt most a lakás, egyedül arra tudtam koncentrálni, hogy megnyerjem a
futamot Namjoon ellen.
- Az király. Akkor hamar fognak érdeklődni.
Erre már nem válaszoltam. Nam is belemélyedt a játékba, de
végül én nyertem. Hangos kacagással ugrottam fel a kanapéról, kezeimet a
magasba emelve.
- Ez az! Tudtam én, hogy sikerülni fog. - néztem barátomra,
aki csak hitetlenül mosolygott rám. - Megérte egyedül gyakorolni.
- Hányszor lógtál be a lakásomba, míg nem voltam itthon? -
szemöldökét kérdően vonta fel, mire én tarkómat vakarva visszaültem mellé. -
Aha, értem. Szóval sokszor.
- Annyira nem volt az olyan sok. - mosolyogtam rá -
Visszavágó?
Mire szóra nyitotta volna a száját, a közén letett telefonom
hirtelen megszólalt. Kedvenc bandám legújabb dala csendült fel, mire kérdően
néztem le rá. A kijelzőn egy ismeretlen szám világított, én pedig kezembe
vettem a mobilt.
- Ki az? - nézte ő is a kijelzőt, majd rám emelte a
tekintetét.
- Fogalmam nincs.
- Vedd már fel! Lehet a lakás miatt hívnak!
Tétováztam. Valamiért nem voltam képes felvenni a csörgő
telefont.
- Taehyung!
- Mi van? - néztem fel hirtelen barátomra.
- Nem veszed fel?
- Öhm, nos.. - dadogtam, mire csak szemet forgatva kikapta a
kezemből a telefonomat, majd felvette helyettem.
- Igen? Igen, még aktuális a lakás. - rám nézett. Szemei,
mint ha megcsillantak volna. - Igen, azonnal lehet költözni.- lassan
elvigyorodott- Ma szeretne költözni? Igen, megoldható.
- Mi? - elkerekedett szemekkel meredtem barátomra. Jobb
kézzel felé nyúltam, hogy kikapjam kezéből a telefont, de ő csak elhátrált
tőlem, szinte elfeküdve a kanapén.
- Szuper. Akkor, délután négykor várni fogunk. Nyugodtan
csengess be. Aha, nem gond. Gyertek csak! Helló.
Azzal le is tette a mobilomat, majd miután újra normálisan
felült, elégedett vigyorral az arcán felém nyújtotta a készüléket.
- Mi a fene volt ez?
- Ez? Nos, kérlek szépen ez az volt, hogy délután költözni
fog hozzád az új lakótársad!
- Ilyen gyorsan?
- Kell a pénz, nem? - vonta meg a vállát - amúgy is, egy
csajszi hívott, szóval szívesen.
- Tessék?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése