Lakótárs 03.

- Ne értsd félre, semmi bajom a melegekkel. - merültem bele a már lassan fél órája tartó társalgásba, hogy védjem álláspontomat.

- Remélni is tudtam. - fonta össze karját Namjoon, ahogy felvont szemöldökkel fürkészte elég zavarodott tekintetemet. - Így legalább tudom, hogy engem is emberszámba veszel!

- Ah, Nam! Egyáltalán nem erről van szó! - sóhajtottam fel miközben hajamba túrtam. Legjobb barátom nem volt képes felfogni az álláspontomat.

- Arról van szó, hogy azt hiszed Jiminről, hogy a saját neméhez vonzódik.

- Hát ezt mondta!

- Szó szerint kimondta, hogy meleg?

- Nem. - néztem fel Nam szemébe, aki felsóhajtva foglalt helyet végre mellettem. Azóta állt velem szembe, amióta azt találtam véletlen mondani, hogy irtózom a homoszexuális férfiaktól. - Ezt így nem mondta ki.

- Akkor meg nem értelek. Végre van egy srác, aki képes kifizetni a számlákat, jó fej és beszélget is veled.

- Semmi bajom azzal, ha beszélgetnek velem, csak tegnap este ez kicsit meghökkentett.

- De most mondtad, hogy nem is mondott ilyet neked.

- Aish!

Felsóhajtva borultam rá a konyhaasztalomra majdnem lefejelve a reggeli kávémat. Most kivételesen Namjoon volt az, aki meglátogatott engem. Újdonsült lakótársam már kora reggel elment, hogy a volt lakásból összepakolja a maradék dolgait, hogy végül rendesen be tudjon pakolni hozzám. Még a tegnap esti sörözés miatt zsongott a fejem, ugyan is miután Jimin elmondta azt, hogy meleg - vagyis nem mondta el, csupán én gondolom ezt - utána egy sörből lett vagy három. Abból pedig egyet azonnal húzóra ittam meg. Mondanom sem kell, hogy az üres gyomrom, és kialvatlan testem nem díjazta ezt, ezért elég hamar a fejembe szállt az alkohol, így rövid időn belül ágyba találtam magam. Jiminnel nem beszéltünk utána a Jinnel való kapcsolatáról, csupán azt ecsetelte, hogy igyekszik a legjobbat nyújtani az iskolakezdéssel és reméli, hogy az új munkája nem fog a tanulás rovására menni. Mint kiderült beköltözése előtti pár napban beadta a jelentkezését egy közeli kávézóba, ami meglepő módon pont a törzshelyemként szolgált Namjonnal már lassan két éve. A vicces az egészbe az, hogy én is jelentkeztem az állásra, csupán engem még nem hívtak vissza. Jimin pedig pont az interjú miatt kelt fel korán és lépett le reggel hét órakor.

- Nem hiszem, hogy meleg lenne.

- Jint kérdezted erről? - néztem fel karikás szemekkel a kávéját iszogató barátomra, mire ő csak bólintott egyet miután lenyelte a reggeli energiát adó italt. - Miután hisztérikázó hangon felhívtál egy órája megkérdeztem Jint is.

- Felhívtad? - emelkedtem fel kíváncsi tekintettel az asztallapról.

- Nem, mellettem volt, így meg tudtam azonnal kérdezni, míg te hozzám beszéltél.

- Melletted? - vontam fel a szemöldökömet, majd megadóan sóhajtottam. - Szóval nálad aludt.

- Igen. Jin nálam aludt. Talán baj? - hangja kicsit sértődötten csengett, mire én eszeveszettül kezdtem nemleges bólogatásba.

- Nem, semmi gondom ezzel. Hiszen tök jól megvagytok.

- Azért. - végigmért, majd miután letette a kávésbögréjét elmosolyodott- Figyelj, Jin mesélt Jiminről. Nagyon jó embernek tartja, és tényleg szoros közöttük a kötelék. Ha én nem vagyok féltékeny, akkor hidd el, hogy neked semmi alapod nincs arra, hogy ideges legyél.

- Nem erről vagy szó...

- Taehyung, - ahogy kiejtette a nevem éreztem, hogy komoly mondat fog következni. Ismertem már ezt a hangsúlyt. - Mellettem is csak akkor voltál képes megnyugodni, miután közöltem veled, hogy nem tekintek rád férfiként. Utána oldódtál fel teljesen és azóta mélyült el ilyen szinten a kapcsolatunk.

- Eleinte tényleg azt hittem, hogy tetszem neked. - vallottam be őszintén, mire ő csak felkacagott kellemesen. Szerettem, ahogy Namjoon nevet. Mindig megnyugtatott, ha jó kedve volt. - De tény, hogy utána már nyugodtabban álltam a barátságunkhoz.

- Nem csoda, még MinHával való kapcsolatodban is segítettem emlékezz vissza.

Amint kiejtette száján első szerelmem nevét kicsit megfeszültem. Lassan levezettem tekintetemet a már félig üres bögrémre. Ujjaimat a kerámia csészére fontam, úgy húztam magam elé.

- Oké, ez igaz. - sóhajtottam fel, majd Namjoonra figyeltem újra. - Akkor azt mondod, hogy Jimin nem meleg?

- Igen, azt.

- Nagyszerű.

Namjoon még fél órán keresztül boldogított, de végül el kellett mennie, mivel az iskolakezdés miatt még pár papírt el kellett intéznie. Egyedül maradtam otthon, de legalább volt időm, hogy az este elmaradt fürdésemet pótoljam. Miután bevonultam a fürdőbe, levetettem feleslegessé vált ruhámat majd bemásztam a zuhanyzókabinba. Rossz szokásomhoz híven nem zártam be se az ajtót, se a zuhanyzó ajtaját. Mivel egyedül voltam nem éreztem jelentősnek, illetve MinHa társaságában is ezt tettem, hiszen már megszoktuk egymást. Megnyitva a csapot engedtem, hogy a kellemes hőmérsékletű víz végig folyjon rajtam. A kabin falának támasztottam kezeimet és úgy néztem magam elé, miközben hagytam had legyen a hajam is vizes.

Folyamatosan Namjoon szavai lebegtek szemem előtt, amit Jiminről mondott. Valószínűleg igaza van, hiszen még Jin Hyungot is megkérdezte erről a feltevésről, aki egyértelműen cáfolta az ostoba ötletemet. Mi tagadás, lakótársam egyetlen egy szóval sem mondta, hogy ő a fiúkat szereti. A mondata viszont mégis erről árulkodott, de valószínűleg akkor csak túlreagáltam az egészet. Kétség sem fér, hogy képes vagyok pár apró szó mögé gondolni valami más jelentőséget és azt bemesélni magamnak. Rengeteg ilyen vitám volt Minhával is, bár utóbbi időben bebizonyosodott, hogy ténylegesen megcsal engem. Lehet, emiatt vagyok most ilyen Jiminnel. Egyszerűen félek újra átélni egy csalódást.

Gondolataim tengeréből a bejárati ajtó megszokott nyikorgásra emlékeztető éles hangja zökkentett ki. Azonnal felemeltem az eddig lehajtott fejemet és a fürdőszoba ajtaja felé pillantottam. Egy elég ostoba ötlet jutott eszembe, ami valószínűleg be fogja bizonyítani, hogy Jimin a lányokat, vagy a fiúkat kedvelheti. A hirtelen felbukkanó ötlet miatt, azonnal elzártam a vizet és kinyúltam a törölközőmért, majd kilépve a kabinból derekam köré csavartam. Nem volt jó testem, legalább is én nem voltam megelégedve vele. Nem volt egyetlen egy kockám sem, de nem voltam elhízva, tipikusan az átlag húszas évek elején járó fiatal srácok körébe tartoztam, akik tudták, hogy egy kis edzéssel képesek lennének igazi Adonisszá válni, még sem tettem érte semmit.

Hallottam, ahogy Jimin a tegnap kapott kulccsal ellátott kulcscsomóját a konyhapulton lévő kis kosárba dobja. Nem kellett nekem több, kiléptem a fürdőből és úgy figyeltem, ahogy elindul a szobája felé - ami mellékesen pont a fürdőszoba mellett volt megtalálható. Esélye sem lett volna kikerülni, de ez volt a tervem. Kíváncsi voltam arra, hogy ha elsétál mellettem, akkor hogyan, milyen szemekkel fog végignézni rajtam, ha egyáltalán végigmér.

- Helló. Hogy ment? - kezdtem bele a szerencsére nem átlátszó beszélgetésbe, hiszen tényleg érdekelt, hogy mi lett az állásinterjúval. - Megkaptad a munkát?

Amint meghallotta a hangomat azonnal felemelte az eddig telefonján tartott tekintetét. Elmosolyodott és bólintott.

- Igen, felvettek. A héten fogok kezdeni.

- Ez remek! - tényleg örültem a sikerének, de most más dolog kötötte le a figyelmem.

Jimin szemei, ahogy vártam, végigmértek. Fejem búbjától egyenesen a lábujjaimig. Belül tudtam, hogy ez igazolhatja állításomat, ám következő mondata minden eddigi feltételezésemet romokba döntötte.

- Edzened kéne.

- Tessék? - kérdeztem meglepetten, mire ő előttem megállt telefonját pedig zsebébe dugta.

- Vékony vagy. Van egy jó edzéstervem, ha érdekel. Egy hónap alatt elég szálkássá tudnál válni, és a kockáid is láthatóak lennének!

Ledöbbenten meredtem a fiúra. Értem én, hogy jót akar nekem és ezért ad nekem tanácsot, mégsem voltam képes felfogni azt, amit tett. Nem erre a reakcióra számítottam tőle, ez pedig teljesen összezavart. Valószínűleg igaza van Namjoonnak, tényleg nem kell aggódnom Jiminnel kapcsolatban.

- Áh, remek. Elgondolkozom rajta.

- Szuper, ha szeretnéd, segítek szívesen edzeni. Hoseokkal minden második nap megyünk edzőterembe, szóval bármikor csatlakozhatsz hozzánk.

Erre már csak bólintottam. Megragadtam a törülközőm szélét, hogy még véletlenül se essen le rólam, ahogy a szobám felé veszem a lépteimet. Jimint hátrahagyva léptem be a szobámba, ahol már magam után bezártam az ajtót. Nagy sóhaj keretében dőltem a falapnak, majd végül megráztam fejem, ezzel az ezernyi vízcseppet szabad útjára engedtem hajamból.

Ugyan már Taehyung, mitől is félsz? - kezdtem nyugtatni magam - Ha meleg is lenne, se mászna rád, rendes srácnak tűnik, így tiszteletben tartana. Amúgy is, Namjoon biztos információból tudja, hogy Jimin hetero. Felesleges aggódni.

Nagy mosoly jelent meg az arcomon, majd a szekrényem elé léptem. Előrángattam egy már eléggé kinyúlt fehér pólót és egy bokszert. Miután magamra öltöttem ezeket elterültem ágyamon, majd kezeim közé vettem az ott pihenő könyvemet. Nincs is jobb, mint egy jó regény a hűvös szobába fürdés után.

Talán háromnegyed órája, hogy olvasok. Teljesen elvesztem a képzeletemben felépített helyszínen, ahol a főszereplő fiú éppen élete első koncertjére készül. Egy idolról szólt, aki hátra hagyva családját indult neki a nagyvilágnak, hogy beteljesítse álmát és híres legyen.  Már már teljesen a helyébe képzeltem magam, mikor egy hangos csattanás rázott fel a képzeletbeli világból. Nagyot ugrottam és reflexszerűen vágtam ülőhelyzetbe magam. Az ajtóra meredtem, majd miután elcsendesedett minden azonnal felkeltem a puha ágyból, magamra rántottam egy laza rövidnadrágot, majd feltépve az ajtót léptem ki a szobámból.

- Oh, komolyan? És ha törékeny dolgok lettek volna benne?

- Bocs, nem tehetek róla, hogy ennyire telepakoltad a dobozokat!

Jimin hangját felismertem, de a másik hang számomra még ismeretlen volt. Kíváncsiság képen indultam meg új lakótársam szobája felé, majd egy aprót kopogva már nyitottam is be.

A szoba közepén Jimin mellett, egy másik srác állt. Haja nagyon sötét barna színben pompázott, ami már szinte fekete is lehetett volna. Arcán értetlen arckifejezés ült ki, mikor meglátott. Kezében egy már üres doboz díszelgett, aminek az alja szétnyílt, ebből tudtam következtetni, hogy mi is történt. Valószínűleg túl sok nehéz dolog lapult meg abba a szerencsétlen papírdobozba, és ahogy megemelte egyszerűen csak megadta magát a fizika törvényeinek, és szétnyílt, ezzel minden benne lévő holmit útjának engedve. Minden a földön végezte.

- Minden rendben? - kérdeztem, miután felmértem a helyzetet, hogy nem a falat bontották ki a jelenlétem nélkül.

- Persze. - sóhajtott Jimin, miközben letette az íróasztalára a kezében lévő képkeretet. - Csak Hoseok balfasz és nem figyel oda.

A másik fiúra pillantottam, aki azonnal megforgatta szemeit. Flegma arcot vágva ejtette ki kezei közül a dobozt, majd széttárta kezeit úgy meredt barátjára.

- Megmondtam már akkor, mikor belepakoltál, hogy nem fogja elbírni ezt a sok dolgot, de megint nem hallgattál rám.

A két srác szinte azonnal farkasszemet néztek egymással. Szinte éreztem, ahogy izzik körülöttük a levegő. Megvakarva tarkóm sóhajtottam fel.

- Mivel látom, hogy a ház rendben van, így hagylak titeket. - azzal a lendülettel léptem is hátra egyet, hogy magukra hagyjam a két jómadarat.

- Várj! - Jimin azonnal felém fordult, mire én megálltam. -Ő itt Hoseok. A legjobb barátom. - bökött az említett srác felé.

Automatikusan rápillantottam, majd meghajoltam üdvözlés képen. Ő is ugyan ezt tette, ám mikor kiegyenesedett egyenesen a szemeimbe nézett. Nem tudom megmondani, hogy pontosan mit láttam a szemében, de biztos voltam benne, hogy mély dologról van szó. Íriszei, akár csak az ajkai mosolyogtak rám. Szinte már nekem fájt az, ahogy vigyorog.

- Üdv, Taehyung vagyok.

- Jung Hoseok.

Mivel semmi más reakciót nem kaptam, ezért újra Jiminre pillantottam.

- Ha kell valami segítség nyugodtan szólj. Tudod, hogy hol a szobám.

- Meglesz! Köszönöm.

Azzal végül kiléptem a szoba küszöbétől és rájuk zártam az ajtót. Nagy sóhaj keretében indultam vissza a szobámba, de ekkor megszólalt a kapucsengő.

- Komolyan, ki lehet ez? Miért nem tudom végig olvasni nyugodtan azt a fejezetet, amibe belekezdtem? - szitkozódtam halkan magamnak, miközben az ajtóhoz léptem.

Kezem a kilincsen. Lenyomom, majd kinyitom az ajtót. Viszont arcom egyből felderül, ahogy meglátom a nem várt vendéget.