Lakótárs 04.

Tökéletes testét ma sem fedte sok ruha, amit nem is csodálok, hiszen még javában tombolt a nyár. Meleg volt ma is, így csupán egy rövid farmernadrágot és egy laza pólót viselt, kezében pedig egy hatalmas dobozt tartott. Egy lábon próbált egyensúlyozni, míg másik lábát felhúzta, hogy azon tartsa a szemlátomást cseppet sem könnyű papírtárgyat.

- Hát te? Hogy hogy itt vagy?

- Segíts! – nyögte, mire azonnal a nehéz doboz felé nyúltam és kivettem a kezei közül. – Köszönöm.

- Mi ez? –néztem a dobozra, majd vissza a lányra, aki megkönnyebbülten felsóhajtott, hogy végre nincs nagy súly a kezei között.

- Pár könyv, amit a bátyám kért. –mosolygott rám Hana, miközben kósza hajtincseit rendezgette.

- Könyv? –vontam fel szemöldökömet. Nem gondoltam volna, hogy Jimin is olvas valamit.

- Aha. Az iskola miatt elkezdte előre elolvasni a tananyagot. Szerinte fontos, de én ezt sose fogom megérteni.

Csupán bólintottam Hana szavaira.

- Akkor, be is viszem hozzá. –ajánlottam fel.

- Azt nagyon megköszönném! –mosolygott rám még jobban, mire én csak szélesebb vigyorral díjaztam gyönyörű fogsorát.

Megfordultam, majd elindultam az említett fiú szobája felé. Nem volt valami nehéz a doboz, bár lány létére valószínűleg megterhelő volt idáig elhozni.

- Hogy hogy te hoztad el ezt? –néztem a már mellettem lépkedő lányra.

- Úgy volt, hogy Hobi jön el érte, de küldtek egy SMS-t, hogy hozzam el. –vont vállat.

- Hobi?

- Hoseok Oppa.

- Szólítottál?

Azonnal a hang felé fordultam. Jimin szoba ajtaja nyitva volt már és Hoseok lépett ki rajta. Amint meghallotta Hana hangját széles vigyorral és széttárt kezekkel állt, amit a lány értett is, mivel azonnal a karjaiba vetette magát. Meglehetősen furcsa érzés kerített hatalmába, ugyan is valamiért rossz érzés volt, hogy ilyen közeli kapcsolatban vannak egymással.

- Szia Oppa! – bontakozott ki végül az ölelő karok közül Hana, majd rám nézett és a kezembe tartott dobozra- Elhoztam a dobozt.

- Nagyszerű vagy! – azzal a lány fejére téve kezét, végigsimított puha haján. – Épp most készültünk elmenni Jimin új melóhelyére. Holnap fog kezdeni, ezért szeretném feltérképezni a helyet.

- Jól hangzik. –bólintott beleegyezően.

Megköszörültem a torkom, majd kissé megemeltem a kezembe tartott dobozt.

- Ezzel mi legyen?

- Add csak ide! –szólt Jimin, majd Hoseok mellett kilépve átvette tőlem. – Elrendezem még ezeket, addig nyugodtan induljatok el. – nézett barátjára, és húgára, akik azonnal bólintottak. – Te is jössz Taehyung? –pillantott rám Jimin, mire csak megszeppenten álltam.

- Nos, végül is mehetek. –mosolyodtam el. Nem tudom biztosan, hogy miért mentem bele, ugyan is nagyon el szerettem volna olvasni a könyvem fejezetének utolsó sorait. Viszont a tény, hogy Jimin húga is velünk tart kíváncsivá tett. Nem hátrány, ha nem csak a lakótársammal, hanem a közeli hozzátartozóival is jóban van az ember. Sose lehet tudni, mit hoz a sors. – Viszont még át kell öltözzek. – néztem magamra. Nem a legjobb öltözék az otthoni lenge ruházat.

- Oldjátok meg a dolgaitokat, addig mi Hana-val előre megyünk. – tanácsolta Hoseok, majd átkarolta az említett lány nyakát és úgy indultak ki választ nem várva a házból.

Szótlanul néztem, ahogy távoznak a lakásból, és maguk mögött bezárják a bejárati ajtót, végül Jiminre pillantottam.

- Kell valamit segíteni neked?

- Ha már így kérdezed, akkor igen. Van az a magas polc az ajtó mellett. – bólintottam – Arra szeretném feltenni a könyveimet. Fel tudnád adogatni nekem? Valószínűleg gyorsabb lenne.

- Hogyne.

Azzal be is mentünk a szobájába. Több doboz volt ott, amibe könyvek voltak, így neki is álltunk egyből kipakolni azokat, hogy a többiek után tudjunk menni. Eleinte csendben pakoltunk, míg nem kezembe került a kedvenc íróm könyve.

- Ne már! Megvan ez a kötet? –néztem csillogó szemekkel a tökéletes állapotban lévő olvasmányt. – Ezer éve keresem ezt a kiadást.

- Még Jintől kaptam. –mosolyogott rám. – Nem olvastad akkor még, ugye? –nemlegesen bólintottam. – Kölcsön tudom adni, ha gondolod.

- Komolyan? –néztem a fiúra csillogó íriszekkel, mire csak elnevette magát.

- Persze. – vett k még pár könyvet az előttem lévő dobozból, majd elkezdte elrendezni a polcán. – Én már amúgy is kiolvastam.

- Király vagy! –tettem le az íróasztalára, majd ott folytattam a pakolást, ahol abba hagytam.

Talán tíz perc telt el, mire végeztünk. Nem gondoltam volna, hogy Jiminnek ennyi könyve van. Sőt, olyan jól elbeszélgettem vele a regényekről, hogy elég hamar eltelt az a pár perc. A szobámban végül magamra vettem valami normálisnak tűnő utcai ruhát, majd miután magamhoz vettem irataimat – és persze némi pénzt- a nappaliban vártam új lakótársamra. Jimin pár perc elteltével meg is érkezett egy divatbemutató kifutójára illő szerelésben. Modern volt, divatos, de még is fiatalos. Megszeppenve néztem, magamat pedig valamiért régimódinak éreztem, ahogy mellém lépett.

- Hova készülsz ennyire?

- Mire gondolsz? –vette elő a kulcsát zsebéből, ebből gondoltam, hogy majd ő maga fogja bezárni a házat.

- Hát ez a ruha. Komolyan, mint ha randevúra készülődnél, úgy kicsípted magad! – kilépve a lakásból megvártam, míg Jimin kulcsra zárja az ajtót, majd elindultunk a kávézó felé.

- Mindig így öltözködöm. –mosolygott rám.

- Ha a suliba is így fogsz kinézni, biztosra veszem, hogy nem fogod tudni magadról lecsapni a csajokat! –mondtam mosollyal az arcomon, amit ő is csak egy felfelé görbülő vonallal díjazott az arcán, de nem szólt semmit.

A kávézóig vezető pár perces úton az iskoláról beszéltünk. Mivel mind ketten egy azon intézménybe fogunk járni, így legalább reggelente mind a ketten egyszerre indulhatunk meg otthonról. Mint kiderült egy évfolyamba kerültünk, de még a pontos óráinkat nem tudjuk. Az se kizárt, hogy nem egy közös óránk lesz. Elmeséltem neki, hogy Namjoon és Jin is ugyan abba az iskolába koptatja a padokat, csak ők ketten eggyel felettünk járnak. Ő is elárulta, hogy Hoseok volt az a barátja, aki megkérte, hogy iratkozzon át, mivel ő is ugyan ezt tette. A két fiú tavaly másik tanintézményben tanultak, viszont idén új irányt szerettek volna venni, így kötöttek ki itt.

- Szóval akkor Hoseokkal együtt iratkoztatok be? – kíváncsiskodtam.

- Aha, Jintől kaptuk a fülest, hogy az iskola nem rossz. Jól leadják a tananyagot, jó fejek a diákok, és ha sikerül – már pedig sikerült neki – akkor a lakás is közel lehet az intézményhez.

- Mindent értek. Ezért örültél ennyire a lakásomnak.

- Pontosan! – nézett rám, majd megtoppant. – Ott mi fog épülni?

A tekintetét követve én is az adott irányba néztem, ahol az építkezés területe feküdt.

- Elméletileg hotel készül oda, de már jó ideje, hogy nem folytatják. Felhúzták az alapot, és mint látod a z emelet építést is elkezdték. Igazából tető kéne rá és persze a szigetelést se ártana megoldani, de nem kéne sok, hogy befejezzék. –vállat vontam. – Talán már három hónapja, hogy így van.

- Mivel menő lenne ott szórakozni. –csillant fel a szeme, én eddig kérdőn pillantottam vissza rá.

- Szórakozni?

- Aha. – előkapta a telefonját, majd rám nézett. – Van estére terved?

- Nincs. –válaszoltam őszintén. Nem tudtam elképzelni, hogy mire is gondolhat. – Mit tervezel?

- Azt mondta, hogy nem építik tovább, ugye? Akkor ezek szerint nincs őrizve a terület sem.

- Nem hiszem. Namjoonnal is többször jártunk már bent, mondjuk csak átjárás céljából.

- Nagyszerű! – azzal telefonját zsebre vágva indult meg újra az eredeti célunk felé, a kávézóhoz.

Amint megérkeztünk, Hoseok és Hana már az egyik asztalnál ültek, és meglepetésemre Jin és Namjoon is mellettük iszogatta az előttük lévő italt. Jiminnek nem is kellett több, azonnal odalépett hozzájuk. Tenyerét az asztal lapjára tette, úgy támaszkodott rá, és sejtelmes vigyorral a képén végignézett mindegyik emberen.

- Oh ne, ismerem ezt a tekintetet. – szólalt meg Jin, mire Nam csak értetlenül pillantott rá.

- Ez mit jelentsen?

- Mit találtál megint ki? –könyökölt széles vigyor kíséretében Hoseok az asztalra és úgy nézte barátját. – Esti program?

- Ami azt illeti igen. –válaszolt.

Melléjük léptem és kíváncsian figyeltem az eseményeket. Jimin körbenézett az üzletben, ellenőrizve, hogy senki sem néz minket. Amint megbizonyosodott, hogy tiszta a terep, azonnal visszafordult a kíváncsi tekintetekhez és széles vigyorra húzva a száját mondta ki az esti programunkat.

- Éjszakai iszogatás!