Lakótárs 06.

Csupán háromnegyed óra telt el azóta, hogy Jimin kikiáltotta a végszót. Hoseok akár egy éhes varjú, úgy repült rá az alkoholos üvegre. Miután a kezébe tartotta bevágódott a kanapéra, mint aki otthon lenne. Namjoon Jin társaságában szintén közelebb merészkedtek az asztalhoz és mind a ketten kezükbe vettek egy üveget, majd leültek az egymás mellett lévő fotelpárba. Jimin az egyik széken foglalt helyet, én pedig Hoseok mellé telepedtem le a kanapéra. Beszélgetni kezdtünk, szinte mindenről. Szóba jött Jimin új munkahelye, ami a közeli kávézó volt. Namjoon azonnal sztorizgatásba kezdett, és elmesélte, hogy amióta ideköltözött szinte nincs olyan hét, hogy ne menjen be legalább egy kávéra. Én is csatlakoztam Namhoz és elmeséltem, hogy amióta ideköltöztem, azóta mindig betérek az üzletbe, és vagy három hónapja beadtam az önéletrajzom, hogy munkát tudjak vállalni ott.

- Azóta nem hívtak vissza? –nézett rám Hoseok, mire én nemlegesen bólogatni kezdtem.

- Nem. Még nem.

- Az szívás.

- Ez furcsa, én alig egy hete adtam be a jelentkezésem. –nézett ránk Jimin miután kortyolt párat a keserű nedűből.

- Lehet, hogy elkeveredtek a papírjaid Taehyung. –legyintett egyet Namjoon, a tőle megszokott mosollyal.

- Ja, valószínűleg ez történhetett! –bólintott helyeselve Jin is, mire én csak sóhajtottam egyet.

- Mindegy is már, vendégként amúgy is jobb szeretek oda járni.

- Majd én dolgozom helyetted is! – mosolygott rám Jimin az asztal túloldaláról, mire én nekem is el kellett mosolyodjak. – Ígérem, nem fogok szégyent hozni rád!

Elnevettem magam erre a kijelentésre.

- Úgy legyen! –emeltem fel a kezemben lévő üveget, mire mind a négyen követve engem, ugyan ezt tették. – A bandára!

- A bandára! –zengték szinte egyszerre, majd nevetve mindannyian belekortyoltunk a sörbe.

Gyorsan teltek a percek, a sörösüvegek meg egyre inkább gyarapodtak az asztalon. Lassan előkerült pár nassolni való is, amit jóízűen fogyasztottunk egymás után. A mogyorót Hoseok magáénak érezve kezdett el játszani az apró étellel. Egyesével feldobta a szemeket, majd igyekezett a szájával elkapni őket, miközben a kanapé háttáblájának volt dőlve teljesen, fejét pedig hátra hajtotta. Jin és Namjoon egy chipset bontottak fel és azt nassolták jóízűen, míg én az alkoholt választottam. Nem terveztem lerészegedni, ennek ellenére elég gyorsan töltöttem magamba az üvegek tartalmát. Nem nagyon gondolkoztam, inkább csak hallgattam a többi fiú beszédét. Ha jó sztorikat, vagy vicces történeteket mondtak akkor velük együtt nevettem.

Ahogy egyre több üres üveget tettem le az asztalra kezdtem megérezni azt a bizonyos kábult érzetet, amit az alkohol váltott ki belőlem. Becsiccsentettem.

- Nem lesz sok ez neked Taehyung? - nézett rám kíváncsi szemekkel Namjoon, mire én csak nemlegesen kezdtem bólogatni.

- Nem. Jól vagyok, nem kell aggódnod.

- Nem aggódom. Most már van egy jó fej lakótársad, aki képes hazavinni téged, ha részeg vagy. Ezt nem tudtam elmondani az előző lakóról, szóval lényegében most nyugodt vagyok.

- Ennyire gyenge volt a srác? - nézett Namra a mellettem ülő Hoseok.

- Nem. Csaj volt.

Mire elért hozzám Hobi kérdése Namjoon már válaszolt is rá. Esélyem sem lett volna figyelmeztetni barátomat, hogy nem kéne megosztani az életem ezen részét újdonsült barátainkkal.

- Áh. Szóval egy csajjal laktál ezelőtt? - nézett rám azonnal Hobi ragyogó mosolyába. - Miféle csaj volt?

- A barátnője volt.

Namjoonról azonnal Jinre pillantottam. Szinte gyilkolni lehetett volna a tekintetemmel. Miért tálalják ki az életem? Komolyan, mint ha a szüleim ülnének velem szemben.

- Oh.

Hoseok kényelmesen dőlt hátra a kanapén, miközben kíváncsi tekintettel fürkészett. Nem voltam kíváncsi a fejében megfogalmazódott kérdésektől, válaszolni meg egyáltalán nem akartam rájuk, így azonnal magam elé húztam egy újabb üveget és kinyitottam.

- Váltsunk témát. - mondtam, majd választ nem várva meghúztam az üveg tartalmát.

- Na jó, valószínűleg tényleg haza kell vinnetek srácok. - Namjoon hangja már aggodalmasan csengett, ám én nem törődtem vele. Egyik korty követte a másikat, mindaddig, míg már a torkomat nem kezdte el marni az alkohol.

Fél óra telt el, én pedig a kanapén feküdve vigyorogtam, mint egy tejbe tök. Az alkohol megtette a hatását, így már könnyedén tudtam beszélni. MinHa egyértelműen szóba került, akármennyire is szerettem volna elkanyarítani a beszélgetés témáját, ám az után az üveg után minden könnyebben ment. Elmeséltem hogyan jöttem össze vele, elmondtam azt is, hogy milyen volt együtt élni vele. Namjoon persze többször elmondta az ő látásszögéből a dolgokat, miszerint már az elején tudta, hogy nem lesz hosszú életű a dolog.

- Eleinte jó fej csajnak látszódott, ám amióta ő is beiratkozott a sulinkba, azóta teljesen kifordult önmagából. - panaszolta Nam.

- Ezt hogy kell érteni? - Hoseok mellettem ült a kanapén. Mivel elterülve feküdtem az ülőalkalmatosságon, ő neki már csak egy kis hely volt a csípőmnél, így ott telepedett meg, és kíváncsi tekintettel nézett egyszer rám, egyszer Namjoonra.

- Úgy, hogy többször is félrelépett. - mondtam ki meglepően higgadtan a legfájdalmasabb tényt az egész történetben.

- Az igen. - motyogta Hobi, de Namjoon folytatta.

- Én láttam már a legelső ilyen tettét. Az egyik bulin lesmárolta a suli egyik legnépszerűbb bandájából az egyik tagot. - felsóhajtott majd egy korty sör után folytatta - Aztán ezek egyre többször előfordultak. Ami azt illeti három taggal is láttam már, és végül a legutolsó srác tette fel az i-re a pontot. Lefeküdt Hyungwon-nal.

- Hyungwon? - nézett fel ekkor Jimin is. - Ismerős a neve.

- A suli bandájának egyik leghelyesebb tagja. - vállat vontam és úgy bámultam a plafonra, ami egyre jobban forgott - legalább is a csajok ezt mondják.

- Mi a banda neve? - kérdezte Hoseok felém nézve.

- MonX.

- Tessék? - nézett értetlenül Hobi, mire ráemeltem tekintetem. Elvigyorodtam.

- Kettőt látok belőled! - nevettem el magam, miközben kezemmel az arca felé nyúltam. Valami csoda folytán képes voltam megérinteni puha börét amit azonnal megcirógattam. Meglepetésemre arca teljesen belesimult tenyerembe, és akár egy kiscica úgy bújt meleg karom után.

Furcsa érzés járta át a testem. A két Hoseokból pillanatok alatt vált egy, aki kellemes mosollyal kereste tekintetem. Pillanatok alatt száradt ki a szám, így önkénytelenül megnyaltam az ajkam. Akkor valami furcsát láttam a mellettem ülő szemében, de nem tudtam felfogni, hogy mi az.

Akkor kaptam csak észbe, mikor egy meglepően mély hang hangosan megszólalt mellőlünk pár méterre.

- Ti meg mi a fenét kerestek itt?

Nem tudtam ki szólal meg, de ahhoz elég volt, hogy elhúzzam a kezem Hoseoktól. Mivel az idegen hang a kanapé háttáblája felől jött - magyarul mögülem - így nem láttam rá a nem várt személyre, így kénytelen voltam felülni. Nehézkes feladatnak tűnt, ugyan is amint megmozdultam ismételten elkezdett forogni velem a világ. Megkapaszkodva Hobi karjába végül legyőztem a kínzó forgást, és felültem, akkor néztem csak a hang irányába.

Hét velünk egy korú fiatal srác állt a ház ajtójának kialakított helyen. Kezükbe alkohol, vagy cigaretta. Mivel elég nagy fényt adott a telefonunkon beállított fény, így tökéletes képet láttam arról, ahogy a fiúk minket néznek. Nem tetsző tekintetek vizsgáltak át minket, olykor gyilkos szemekkel. Éreztem, hogy itt valami nem lesz jó.

- Ide jöttünk, hogy jól érezzük magunkat. Talán baj? - Namjoon hangja, mint mindig határozott. Ellentmondást nem tűrő, mégis nyugodt.

- Elég nagy baj van bizony, hiszen ez a mi törzshelyünk! - lépett előre egy oldalt felnyírt, fejtetőnél hosszú szőke hajú srác, akinek a kezében egy már félig elfogyasztott sörös doboz állt. - Azonnal tűnjetek el innen, ha nem akartok bajt!

- Hé, Jacks', állj le. - lépett mellé egy másik srác, aki kezét vállára téve csitította társát. Felénk nézett. - Figyeljetek, nem tudom, hogy hogy találtatok be ide, de elég rég óta járunk ide. Mi alakítottuk ki ezt a helyet, mi rendeztük be. Mi lenne ha balhé nélkül oldanánk meg a feladatot és lelépnétek?

- Vagy, mi lenne, ha ti is társulnátok és mindenki meg lenne békességbe? - tette fel Jimin a kérdést, de bár ne tette volna.

- Hogy mi van? - jött egy harmadik tagtól a nem tetszés kinyilvánítása.

- Esélytelen. - itt a negyedik.

- Inkább csak lépjetek le, amíg szépen mondjuk! - az ötödik tag állt előrébb, egyenesen a szőke hajú srác mellé. Ő barna hajjal rendelkezett, két karika fülbevalói pedig megcsillantak a fény miatt. Már ez is megnehezítette számomra a nehezen való összpontosítást feléjük.

- Mi a fenét akartok tőlünk? - tettem fel a kérdést, miközben lábaimat letettem a földre, készülve a talpra álláshoz. - Mi csak lejöttünk egyet inni, erre meg neki álltok itt balhézni? - felálltam, de már éreztem, hogy baj van. Szédültem és nem gyengén, de mit sem törődve ezzel egyenesen feléjük fordultam. - Azonnal tűnjetek innen. Elég rég óta járunk ezen a telken, nekünk is ugyan annyi jogunk van itt lenni, akár bárki másnak! - emeltem meg a hangom. A szédülés még nem hagyott alább, bár éreztem, hogy meg kell támaszkodjak, így végül Hoseok vállára tettem a kezem remélve, hogy így nem dőlök el.

- Na jó. Tae kivan, szerintem jobb lesz, ha megyünk. - lépett mellém Namjoon. Hoseok megfogta a karomat, és ő is felkelt.

- Egyetértek.

- Nem megyünk sehova! - panaszoltam miközben Namjoonra néztem.

- Teljesen kivagy. Ha még egy kortyot iszol tuti beájult. - sóhajtotta, majd a nem várt vendégeinkre nézett. - Amúgy se látnak minket szívesen.

- Ezt eltaláltad haver! - köpte oda az egyik, mire azonnal mozdultam. Kötelességemnek éreztem, hogy megvédjem Namjoont, így indultam volna feléjük, de ebbe nem csak Nam, hanem Hoseok is meggátolt. Mind a ketten karon fogtak, így elérték, hogy maguk mellett tartsanak.

- Menjünk. - mondta Jin is, majd a két önkéntes testőrön karon fogva kivezetett a már megszokott szobából.

- Remélem, többször nem kell látnom a képüket. - morogtam az orrom alatt miközben elsétáltunk mellettük. Hallottam, hogy valamit beszélnek, de sajnos nem értettem mit.

Pár perc múlva, már a lezárt építkezési terület kerítésénél jártunk. Namjoon átpasszolt Jiminnek, így a két fiatal támasztott én pedig úgy éreztem kezd elmenni minden erő a lábamból.

- Szerinted hányni fog? - nézett rám aggódva Hoseok.

Igaz, hogy rosszul voltam, de még eléggé képben voltam annyira, hogy a körülöttem történő dolgokkal képbe legyek.

- Nem hiszem. Ha mégis, akkor elég gyorsan ki fogja adni magából, aztán hamar el is fog aludni. - Namjoon úgy mondta rólam az információkat, mint ha azt egy könyvből olvasná.

- Miért ivott ennyit? Nem ez volt a terv... - motyogta mellettem Hobi.

- Szóba jött Minha. - sóhajtott Jin, mire azonnal felé fordítottam a fejemet.

- Minha egy utolsó ribanc! - Nem gondolkoztam, de az az ideg, az a gyűlölet ami akkor elkapott szavakat formált a számon, így nem tudtam mást tenni, mint kimondani amit gondolok. - Utálom! Gyűlölöm! Elhagyott egy senki miatt!

- Látod? Megmondtam. - sóhajtott fel Jin, mire Nam elém lépett, és két keze közé fogta az arcom. Elhalkultam.

- Kapd össze magad. - nézett egyenesen a szemeimbe, én pedig olyan szinten gyengültem el kezeiben, mint még soha. Erősen elkapott a sírhatnék, pedig nagyon ritka volt számomra az, ha valami miatt könnyeket ejtek. - Tudtad, hogy ez lesz, mégsem hallgattál rám. Már az elején mondtam, hogy el kell engedned, mert nagy sebet fog ejteni rajtad.

Namjoon szavai még ha igazak voltak is nagyon fájtak. Fogaimat erősen összezártam, miközben próbáltam elnyomni az előtörni akaró könnyeimet.

- Na de.. - szűrtem ki a fogaim között, mire Nam csak még jobban kezei közé fogta orcámat, és felemelte azt.

- Nincs de. Túl kell juss rajta. Itt vagyok én, sőt a srácok is itt vannak, szóval menj haza, józanodj ki és térj észhez!

Eleget hallottam legjobb barátom szavait, nem tudtam türtőztetni könnyeimet. Utat törtek maguknak, úgy folytak le egymás mellett, majd hullottak a földre.

- Szerintem elég lesz neki, így is ki van bukva. - hallottam Jimin hangját, mire Nam elengedett, így fejemet előre biccentve meredtem a földre.

Néztem, ahogy minden egyes könnyem előttem váll semmivé, ahogy a puha földre esik. Ahogy a homok beszívja magába, így fogadja őt maga mellé. Én pedig akkor kezdtem megérteni, hogy szingli vagyok.