Lakótárs 05.

A kávézóban töltött idő alatt jól elbeszélgetett a kis csapatunk. Egyre több mindent tudtam meg újdonsült lakótársamról, Jiminről. Gyermekkoráról is mesélt, miszerint Busanból költözött fel egy másik nagyvárosba, hogy beteljesítse az álmát. Elmondása szerint híres előadóművész szeretne lenni, de előtte a diplomaszerzés a célja. Nem értettem, hogy hogy szeretne idol lenni, hiszen ezt már korábban el kellett volna kezdenie, de Jin és Hoseok állítása szerint jó tehetsége van hozzá. Tánc és énektudása húga szerint is kiemelkedő, egyszerűen csak nem talált rá még egy jó kiadó. Mosolyogva hallgattam, ahogy Hobival épp azt beszélték az asztalnál, hogy valamelyik nap majd kiállnak ketten, és egy duó táncot letolnak az utca embereinek, mind ezt természetesen kíváncsiságból, hogy mennyire is figyelnek fel rájuk.

A beszélgetés további részében sok téma feljött, így mindenki mesélt valamit magáról. Amint Hana-n volt a sor, és ő mesélt az iskolai terveiről nem tudtam levenni róla a szememet. Mint kiderült ugyan abba az iskolába szeretne járni, mint mi, de neki ez csak jövőre sikerülhet, ugyan is két évvel fiatalabb nálunk. Sajnos nem tudtam meg sokat róla, mivel amit mesélt azt Namjoon és én nem ismertük, így csak a maradék három srácnak volt ismerős a sztori. Rákérdezni meg nem akartam túl sokat. Egy fontos dolgot viszont megtudtam a kávézóban töltött idő alatt: nincs barátja. Ezzel az információval máris szebb lett a napom, így már nem húztam a számat az esti program felajánlásánál.

Amint hazaértünk, még nem sötétedett be. Hoseok is velünk tartott, Namjoon pedig hazament Jinnel mondván, hogy még van egy kis dolguk otthon. Mondanom sem kell, hogy mindannyian tisztában voltunk azzal a bizonyos dologgal, ám ezt senki se említette meg, és ami meg is lepett, mindenkinek természetes volt. Visszatérve a melegekkel való kapcsolatomra, egyáltalán nem vagyok homofób. Egyszerűen csak nem szoktam még meg, ha a párok a dolgaikat nyíltan megbeszélik előttem. Ezért is bírtam Namjoont ennyire, mivel még ha tudtam is róla, hogy milyen a nemi identitása, mégse kötötte az orrom alá az éjszakai tevékenységeit. Tiszteletben tartja, hogy nem vagyok kíváncsi rá és ezt tisztelem benne. Bár nem egyszer említette már nekem, hogy jobb lenne, ha lazábban venném ezt a témát, hiszen nem kell tartanom semmitől. Talán ebbe is igaza van. Ha ő képes végighallgatni a nő problémáimat, akkor nekem is végig kéne hallgatnom a legjobb barátomat, ha mondandója van, nem igaz?

Hana a kávézó után hazament. Azt mondta, hogy majd csatlakozni fog hozzánk az este folyamán, így mihelyst hazaértem szinte házi feladatként fogtam fel azt, hogy nekem igen is jól kell kinézzek az esti találkozóra. Bevágódtam a szobámba, magamra zártam az ajtót és a szekrényem elé álltam kitárva annak ajtaját. Percekig keresgéltem a ruháim között, akár csak egy tinédzser lány, aki először fog randevúra menni álmai pasijával. Amint ez a gondolat átsiklott a fejemen megtoppantam egy pillanatra.

- Ugyan már Taehyung, komolyan ennyire felpörögsz miatta? –kérdeztem magamtól egy sóhajtás keretében- csak légy laza, és add önmagad.

Úgy gondoltam elég lesz, ha tényleg nem viszem túlzásba, hiszen pont én határoztam el, hogy MinHa után nem fogok egyhamar barátnőt keresni magamnak. Ezzel a tudattal magamra húztam egy fehér pólót egy fekete felsővel és egy fekete nadrágot. Még ha nyár is van, estére lehűl a levegő, így nem árt előre gondolkozni. Ráadásul, ha szerencsém van akkor MinHa nem hoz magával felsőt, így könnyen fel tudom neki ajánlani, ha netán fázna.

Mivel még kora délután volt, így nem kellett nagyon sietnünk. Jimin úgy tervezte, hogy sötétedés előtt indulunk el, hogy véletlenül se lásson meg senki minket az építkezési területen. Nem volt rossz ötlet, mivel legalább így megúszhattuk a rendőröket, vagy azt, hogy bajunk legyen ebből. Eleinte amúgy sem rajongtam az ötletért, hogy hosszú távra megyünk be a területre. Eddig se voltam boldog, hogy ha csak átsétáltunk Namjoonnal, de így egy kicsit feszült lettem az ötlettől. Ezt persze nem mondhattam senkinek sem, főleg hogy ha Hana ott lesz, nem játszhatom el a félős nyuszit, nem igaz?

Hoseok és Jimin még pakoltak a szobában mielőtt elmentek volna alkoholt és nassolni valót vásárolni az esti programhoz. Kérdezték, hogy velük tartok-e, de jobbnak láttam, ha otthon maradok. Az én szobámra is ráfért egy alapos takarítás, erre pedig most pont volt időm. Igaz hosszú ideig tartott, de végül sikerült minden négyzetcentimétert tisztává tegyek, így végül fáradtan dőltem el az ágyamba. Észre sem vettem, hogy elaludtam. Csak akkor ébredtem fel, mikor Hoseok az ágyamra ugorva rám dobott egy párnát.

- Mi a…? –ijedten ültem fel az ágyra. Hajam égnek állt és a hirtelen ébresztés sem tett jót neki. Erősen fogtam magam előtt a párnát miközben álmos, ám mégis gyilkos tekintettel figyelten a fiút. – Mióta vagyunk ilyen közeli kapcsolatba, hogy rám vetődsz?

Elvigyorodott.

- Szerintem elég jóba leszünk, és amúgy is idősebb vagyok nálad.

- Ez feljogosít, hogy a képembe told a párnát? –vontam fel a szemöldökömet miközben újra visszafeküdtem vízszintesbe.

- Hm, talán. –mosolygott, de még mindig nem szállt le az ágyamról. Mi baja van ennek?

- És mit is akarsz?

- Igazából már jó párszor szóltam az ajtóból, hogy lassan este kilenc óra és jó lenne indulni. De persze te nem ébredtél fel, szóval kénytelen voltam drasztikusabb megoldást találni az ébresztésedhez.

- Aha, értem. –motyogtam lehunyt szemekkel, ám a másodperc tört része alatt pattantak ki azok miután felfogtam, hogy mit is mondott Hoseok az imént. – Hogy mi?

Azonnal ülőhelyzetbe vágtam magam. A párnát egyenesen Hobi kezei közé nyomtam, majd kipattanva az ágyból a szekrényemhez rohantam. Belenéztem az ottani tükörbe. Csak ámulni tudtam azon, hogy ismételten sikerült elaludnom a nemrég még jól beállított hajamat.

- Ennyire azért nem kell rohanni.

Hoseok felé fordultam, aki csak széles – mostanra már megszokott- vigyorral nézett rám.

- Elaludtam a hajam. –motyogtam az orrom alatt, mire ő csak kérdően nézett.

- Igen, és? - Szóra nyitottam volna a szám, de inkább csak lelegyintettem. – Így is jól nézel ki, szóval nem értem mi bajod.

Meglepetten néztem rá. Nem tudtam mire vélni ezt a megjegyzést. Sokan említették már, hogy jóképű vagyok, ám ezt a szófordulatot még nem hallottam fiú szájából. Furcsa érzés.

- Öh, köszönöm. –bólintottam egyet köszönet képen, majd gyorsan összetúrtam a hajam, abba reménykedve, hogy rendezettebben fog állni.

- Meglepően gyorsan be tudod lőni a hajad. Hasznos tulajdonság. –állt fel az ágyamról letéve a párnát a többi közé. – Viszont most már tényleg ideje lenne indulnunk.

- Készen vagytok már? Mi tart ennyi ideig?

Jimin hangjára azonnal az ajtó felé fordultam. Kezében két szatyrot tartott, hátán pedig egy hátizsák díszelgett.

- Megyünk már. Most ébredt fel Taehyung, szóval még lehet álmos egy kicsit. –panaszolta el Hobi ahogy megindult egyenesen lakótársam felé.

- Sebaj. Jin és Namjoon már elindultak, szóval menjünk mi is. – biccentett a fejével Jimin invitálva minket is.

- A húgod nem jön? –mentem utánuk miközben még mindig a hajammal voltam elfoglalva.

- Nem. Átment hozzá az egyik barátnője, szóval kihagyja az estét.

Megtoppantam egy pillanatra a küszöbön, úgy figyeltem, ahogy a két fiú már gyors léptekkel veszik célba a bejárati ajtót. Kezeimet leengedtem magam mellé, így hagytam, hogy hajam úgy álljon ahogy. Végül is, minek akarjak kinézni jól, ha nincs ott az, aki miatt ennyire igyekszem?

Tíz perc elteltével már az építkezési terület kerítése mellett álltunk mind az öten. Nam is hozott alkoholt, így már bőven sok szeszes ital volt nálunk ahhoz, hogy lerészegedjünk. Pedig nem is ez volt a terv.

- Oké. Van egy terítés rész, ahol simán be lehet lógni. –magyarázta Namjoon, ahogy megindultunk. – Ott simán be tudunk majd menni.

Nem is kellett többet mondania Namjoonnak. Követtük ahhoz a bizonyos bejutási helyhez, így könnyen be is jutottunk a tervezett építményhez. Számomra már megszokott volt a bejutás, viszont a másik három fiú számára még új dolognak számított belopakodni valahova. Jin kicsit ódzkodott eleinte, míg Hoseok Jiminnel együtt csillogó szemekkel és széles vigyorral arcukon fedezték fel a kerítésen belüli környéket. Én már pontosan tudtam, hogy mi található meg az építkezésen. Itt hagyott szerszámok, eszközök és még egy teherautó is. Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon mikor jönnek vissza ezekért, vagy csak az, hogy hova tették el az autó kulcsát.

Ahogy elértük a háznak készülő építményt Hoseok összecsapta a tenyerét, mire megugrottam ijedtemben.

- Mi bajod? –sziszegtem a fogaim között, ahogy ráemeltem tekintetemet a fiúra.

- Ez sokkal jobb, mint amire gondoltam. Azt hittem csak a négy fal van meg, de ez az épület már majdnem kész. Nem értem miért hagyták abba a készítését!

- Elfogyott a pénz rá. –válaszolt Namjoon, mire Jin csak bólintott egyetértően mellette. – Pár dolog kéne, és már festhetnék is le az egészet.

- Ez a mi mázlink! –mosolygott Jimin, miközben előhalászta a zsebéből a telefonját és bekapcsolta rajta a fényt, hogy jobban lássunk befele menet. – Legalább kényelmesen elleszünk itt.

Amint befejezte mondatát, Jimin beindult mi pedig követtük. Meglepődtünk, ugyan is be volt rendezve a belső tér. Egy régi, mégis jó állapotban lévő kanapé hevert a szoba közepén, mellette pedig két fotel, illetve pár szék egy asztal kíséretében. Elhagyott, üres sörösüvegek hevertek az ülőalkalmatosságok mellett, illetve az asztalon. Kíváncsian lépkedtem az üvegek mellett a saját telefonommal világítva ki magam előtt az utat, majd megállva a többiek felé néztem.

- Ezek szerint nem csak a mi ötletünk volt itt alkoholizálni. – szólalt meg Jin megtörve a körülöttünk lévő csendet.

- Nem baj! – lépett mellém Jimin, és egy laza mozdulattal lesöpörte a feleslegessé vált üvegeket az asztalról, majd a szatyrait tette le azok helyére. – Most mi vagyunk itt és mi fogjuk jól érezni magunkat!