Lakótárs 07.

Tompán szűrődött be a hang az ajtó túloldaláról. Még ha a kemény falap csukva is volt, akkor sem tudta az összeset elfojtani. A fejem ettől pedig csak még jobban fájt.
Talán fél órája próbáltam visszalépni az álmok világában, de a folyamatos fejfájás és a hangzavar ezt nem tette lehetővé. A függöny mögül beleselkedő napfény pedig még annyira sem hagyta, hogy aludjak.
Fáradtan és elég kellemetlen tompa fájdalommal fejemben ültem fel végül az ágyba. Szememet még nem voltam képes kinyitni, de ennek ellenére kivánszorogtam a fekvőalkalmatosság oldalához. Elszámoltam magamban háromig, majd végül felemeltem szemhéjamat miközben mereven, szikrákat szóró szemekkel fürkésztem az ajtót. Miért van ekkora hangzavar?
Nagyot sóhajtva álltam két lábra, de azonnal fejemhez kaptam. Eszméletlenül belenyilalt a fájdalom. Visszaültem volna az ágyra, viszont szerencsétlenségemre mellé tudtam csak letenni magam, amit egy elég erőteljes káromkodással díjaztam.
Remek. - morogtam magamban, miután elhalkultam és teljesen kinyitottam a szemeimet, hiszen az ajtómat azonnal kinyitotta Jimin.
- Jól vagy? - lépett elém, majd guggolt is le velem szembe.
- Jól, csak szerencsétlen vagyok. - sóhajtottam fel, majd fejemet hátradöntve az ágyra elterültem teljesen a földön, félig meddig ülőhelyzetben maradva. - Hány óra van?
- Délután három. -kelt fel mellőlem buja mosollyal arcán- Szépen kiütötted magad tegnap.
- Érzem is rendesen. -néztem rá, majd összeszedve minden megmaradt erőmet, felkeltem a földről. Szerencsémre ebben legalább Jimin segített nekem.
- Szédülsz? Fáj a fejed?
- A fejem, de irtózatosan. - mondtam miközben lakótársam leültetett az ágyamra, majd mellém telepedett. - Mi történt az este? Nem sokra emlékszem.
- Meddig van meg az éjszaka?
Elgondolkozva vontam össze a szemöldökömet. Tényleg nem sok mindenre emlékszem, néhány kép csupán az ami bevillan. Az ivás előtti idő minden egyes perce tiszta számomra, de amint a második sörömet ittam - nem mellesleg éhgyomorra - minden elhomályosodott.
- Emlékszem, hogy Nam és Jin egyszer összemelegedtek előttünk. -megráztam a fejem, de azonnal meg is bántam, mivel újra fájni kezdett, pedig az imént múlt el.
- Ja, az az első sörünknél volt. Rájuk is szoltál, hogy ne előtted enyelegjenek. - helyeselt, majd szintén kérdőn nézett végig rajtam. - Utána?
- Ittam. Hoseok a mogyoróját ette közben. -próbáltam összpontosítani. - Aztán emlékszem, hogy Jacksonék megjelentek. -Meglepetten húzódott el mellőlem Jimin. Ráemeltem tekintetem. - Mi van?
- Ismerted őket?
Bólintottam. Miért van rossz érzésem?
- Igen. Jackson régi sulis-társam volt. Mit csinált már megint?
Jimin úgy sóhajtott fel, mint ha valami nagyon nagy dolgot készült volna elmondani.
- Miután leittad magad kibuktál. Elkezdtél a volt csajodról beszélni. Eleinte szitkozódtál rá, ami még vicces is volt. Aztán megjelentek azok a srácok. Nekik akartál menni, ugyan is azt állították, hogy az építkezési terület az övéké, amit te valamiért nem nagyon díjaztál. Namjoon próbált velük beszélni, de nem segített, amiért még mérgesebb lettél rájuk. Alig álltál a lábadon haver!
Rossz volt ezeket hallani. Akárhány mondatba kezdett bele Jimin, annyiszor éreztem, hogy kisebbé válok mellette a szégyentől. Mégis miért ittam ennyit tegnap?
- Az fasza. - tömör választ adva Jimin folytatta.
- Aztán végül leléptünk és kimentünk az utcára. Hobival együtt tartottunk meg, mert tényleg alig voltál képes megtartani a súlyod. Mellesleg jó lenne egészségesebben táplálkoznod és edzened, mert akkor nem lennél ennyire nehéz.
- Hé! - mordultam rá, mire ő csak vigyorra húzta a száját. - Így is jó az alakom.
- Lehetne pár kockád azért ha akarnád.
Megforgattam a szemeimet.
- Inkább folytasd. - szóltam rá.
- Namjoon meghagyta, hogy hozzunk haza és hideg víz alatt józanítsunk ki. Hazafele már sírtál amiatt a csaj miatt.
Elképedve bámultam Jiminre, akinek már eltűnt a mosoly az arcáról, helyére pedig kis megvetés, vagy sajnálat ült ki. Képtelen voltam elhinni, hogy könnyeket ejtettem Minha miatt. Eddig egyetlen egy embernek sem sikerült ezt elérnie. Kerültem már olyan helyzetbe is, amikor majdnem félholtra vertek, mégsem voltam képes egyetlen egy könnycseppet elejteni.
Lehajtva fejem túrtam barna tincseim közé. Nem akartam elhinni, hogy így viselkedtem tegnap.
- Van még valami? - kérdeztem még mindig lehajtott fejjel.
- Nincs. Haza hoztunk, út közben pedig bealudtál. - vont vállat mire felnéztem rá. - Beértünk a lakásba és behoztunk a szobádba. Azóta alszol.
Végigmértem a mellettem ülő fiút, majd magamra nézte. Akkor tűnt csak fel, hogy nem az a ruha van rajtam, amit tegnap viseltem. Hirtelen fogott el a felismerés, miszerint ők bizony átöltöztettek. Azonnal, ijedt tekintettel néztem vissza rá.
- A ruháim...
- Áh, igen. Mielőtt hazaértünk volna rosszul lettél. Szó szerint az ajtóban. Sikerült a legközelebbi bokorhoz vinnünk, szóval ott adtad ki magadból a dolgokat. - mosolygott el ismételten. - Fogalmam nincs, hogy hogyan voltál képes a felsődet is bepiszkítani, de végül megtetted. Lehányt pólóval pedig mégsem tehettünk be az ágyba.
- Tehát...?
- Tehát leszenvedtük rólad a szennyes ruhákat és rád adtuk ezeket.
Végignéztem magamon. Alsónadrág és egy fehér póló. Felsóhajtottam.
- Megerőltettétek magatokat.
- Meg hát! Tudod te milyen nehéz volt rád adni azt a felsőt? Mocorogtál és azt hitted én vagyok Minha! Hoseokra pedig, hogy az egyik srác akivel megcsalt a csaj. Totál káros voltál az éjjel.
- Bocsánat. - hajtottam fejet egy kicsit. Eléggé szégyelltem magam a történtek miatt, viszont nem tudom már szépíteni a helyzetet, így csak el kell fogadnom, hogy az újdonsült lakótársam már most többet tud rólam, mint azt én szerettem volna.
- Ugyan már. Én is ittam már le magam ennyire, nem kell miért bocsánatot kérj. - kelt fel mellőlem, majd vállamat megpaskolta kicsit.
Felnéztem rá, egyenesen a szemeibe. Már épp szóra nyitottam volna a számat, mikor hirtelen nagy csörömpölés hallatszott. Másodperceken belül pedig Hoseok jajveszékelése ütötte meg a fülünket. Azonnal az ajtó felé kaptuk mindketten a fejünket.
- Mégis mi a fenét művel?
- Elméletileg kaját akar csinálni. -válaszolta Jimin, de azonnal ki is indult a szobámból.
Mit sem törődve fájó fejemmel én is felkeltem az ágyról, majd kimentem Jimin után a hang irányába. Ami ott fogadott teljesen padlóra küldött. Az egész konyha fel volt fordulva, mindenhol koszos - vagy éppenséggel még nem koszos- edények sorakoztak. Rengeteg zöldség, valamint ételalapanyag hevert a pulton. Hoseok az egész helyiség közepén állt, kis köténnyel testén. Egyik kezében egy fakanál díszelgett, míg másikban egy lisztes tasak, aminek az alja szét volt nyílva. Akaratlanul is a padlóra néztem, ahol sajnos beigazolódott sejtésem. Az egy kilós lisztes tasak tartalma a földön hevert, egy fémedény társaságában. Lassú, fájdalmas tekintettel néztem rá az önkéntes konyhatündérünkre, de mielőtt kérdőre vonhattam volna Jimin megelőzött.
- Mégis mi a fenét művelsz?!
- Mit ordibálsz? Csak levertem a liszttel az edényt.
- Aish, Hoseok! Kárba ment így az egész.
- Ne szentségelj! Itt hagytál egyedül, ne csodálkozz ha baj lesz. Két emberes munka ez, már az elején megmondtam!
Néztem őket, ahogyan ellenkeznek. Nem tudtam mitévő legyek. Egyszerre voltam dühös, feszült és fáradt. Annak ellenére, hogy átaludtam a napot, sajnos a másnaposság összes tünetét tapasztaltam. Így, az, hogy a két fiú felemelt hangon vitatkozik nem segített a fejfájásomat elmulasztani.
- Fejezzétek már be! - förmedtem rájuk, mire mindketten rám néztek. - Hogy kerül ide Hobi? - néztem az említettre.
- Itt aludtam.
- Tessék?
Nem volna gond ez, sőt! Szívesen látom, viszont tudom, hogy Jimin vendége. Mivel Jimin új lakó itt, nem kellene előbb engem megkérdezni arról, hogy ha jön hozzá valaki, akkor az zavar-e engem?
- Gond? - vonta fel értetlenül szemöldökét, mire csak megráztam a fejem.
- Csak, maradjatok csendben kérlek. - indultam a fürdő felé, de mielőtt kiléptem volna a konyhából megtoppantam. - A konyhát pedig pakoljátok össze.
Választ nem várva indultam meg újra, majd léptem be a fürdőbe. Kerestem magamnak gyorsan gyógyszert, amit be is szedtem miközben a szobámba sétáltam. Amint vissza feküdtem az ágyamba magamra húztam a takarómat és elkezdtem a plafont méregetni.
Gondolkozzunk. - kezdtem ismételten a magammal való kommunikációt. - Az még oké, hogy Minha miatt kibuktam és ittam. Elfogadható, hiszen nem rég lettem szingli. Ugye? Elvégre, ha valakit dobnak akkor nem szokatlan ha a pohár fenekére néz. Azt viszont nem értem, hogy Jackson miért van még mindig azokkal a srácokkal. Tény, hogy nem vagyunk jóban, viszont tisztába vagyok vele, hogy az a banda nem fogja jó útra téríteni. Csak a baj van vele így is, nem kellene még több feszültség. Mi a fenét kellene tennem, hogy ezt ő maga is beismerje?
Nem kellett sok ahhoz, hogy a csendben újra elnyomjon az álom. Így a következő amire felébredtem az Jimin keze, ahogy épp a homlokomra tapad.